Az életünkben többször is előfordulnak olyan állomások, amikor egyszer csak valami végén és valami elején állunk. Ott abban a pillanatban két világ között vagyunk. Búcsúztatjuk a régit és bátorsággal köszöntjük az újat. Kislányból nagylány, nagylányból nő, nőből feleség, majd anya, anyából nagymama, nagymamából dédanya lesz. Sokszor állunk ott abban a bizonyos kapuban, és ezekre az átmeneti időszakokra felmenőink segítő rítusokat találtak ki, amik támogatták az egyént a változásban. Jelentőséget és jelentést adtak a testi-lelki átalakulásoknak.
Saját példájukkal jártak elől és szeretettel fogadták a változást.